Sauer Rahm: Ő volt az első, amit kóstoltam itt és kezdtem kétségbe esni, finoman szólva sem lett a kedvencem, bár ez ugye megint ízlések és pofonok téma. 10%-os zsírtartalmú, savanyúsága hasonló az otthonihoz, viszont nekem az első benyomásom kb. ez volt: "Jé, ez olyan, mint otthon ezek a frissföl és egyéb műtejfölök". Főzni, mondjuk tök jó.
Creme Fraiche: Ő volt a kettes számú versenyző, őt szeretem, finom és krémes, de nem savanykás, mint a magyar tejföl. A creme fraiche, gyakorlatilag friss tejszín, épp csak addig savanyítják, hogy sűrű legyen, a magyar tejfölt kicsit tovább. 30%-os a zsírtartalma, nagyon lágy az íze, tökéletes mártás alap például, melegítés hatására szuperül olvad, de magában eszegetve is nagyon kellemes.
Schmand: A kedvencemet hagytam a végére. Számomra ő a tökéletes tejföl (itt). Egy vicces félrevásárlásomnak köszönhetem, habtejszínt akartam venni, csak benéztem. Barna vagyok gyakori szőke pillanatokkal! :) A Schmand 24%-os zsírtartalmú, majdnem annyira savanykás, mint a magyar tejföl, ha valamihez frissen kell, pl. lángos, tejfölös kenyér, uborka saláta, akkor tuti ezt használom. Az otthoni jó minőségű 20% tejfölökhöz hasonlít leginkább.
